Mivel a ló emlősállat, szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az úgynevezett sárlás időszakában termékenyíthetőek eredményesen, amely 20 napos megszakítások után kb. 3-5 napig tart. A lótenyésztés legáltalánosabb módja az, amikor a kancatulajdonos a sárló, azaz a megtermékenyítésre alkalmas kancát a fedezőménhez szállítja. Ha a mén nagyon messze van, akkor a kanca általában eltölt néhány napot a méntelepen. A ló vemhessége 336 (320–355) napig tart, viszont az ikerellés nagyon ritka. A közelgő ellés jelei a horpaszok beesése, a fartő besüllyedése a farok mindkét oldalán, továbbá a kitőgyelés. A tünetek általában az utolsó héten megerősödnek, de már hetekkel korábban jelentkezhetnek. A kanca akár egy héttel előbb is tejelhet, máskor pedig csak az ellés után indul meg a tej, ez idő alatt a csikót mesterségesen kell táplálni. A kancák a kedvező medenceformájuk miatt többnyire könnyen és gyorsan ellenek.

A lovak tenyésztése már az ókorban megkezdődött. A legelső tenyészett fajta az arab telivér volt, amely sok mai fajta kialakulásában és feljavításában szerepet kapott. Számos fajta alakult ki, nagyjából 300, de a lovakat mindig 3 típusba lehet sorolni: melegvérűek, hidegvérűek és a telivérek. Az első típusba a hátaslovak és a versenylovak tartoznak, a másodikba az igáslovak és társaik, a harmadikba pedig csak két fajta. Az angol és az arab telivér.